Összefoglalva: meglátásom szerint jelenleg egyetlen „számlapénz”
formáját öltő befektetés sem biztonságos. A befektetési alapok pedig az
átlagosnál is nagyobb kockázatokat hordoznak, mivel egyrészt
garanciális hátterük alig több a semminél, másrészt még hatalmas
árfolyamkockázattal is járnak (meg kell nézni a www.eco.hu
–n az alapok évesített hozamát – alig van köztük pozitív előjelű). A
rövidtávra (pl. 30 napra) kimutatott 150 %-ok senkit ne tévesszenek
meg: ezek a legkockázatosabb származtatott (derivatív) alapok, amelyek
teljesítménye csak a hosszú távú hozamból látszik mivel naponta többtíz
%-ot is képesek változni. Két gyakori félreértést is eloszlatnék (az
egyik nem rég szerepelt a TV Ügyvédjében is): ha valaki magyar
forgalmazónál külföldi értékpapírt (pl. kötvény, befektetési jegy,
stb.) vásárol és a külföldi kibocsátó bedől (pl. Lehmann kötvények), a
magyar forgalmazótól semmi jóra nem számíthat, mert az csak bizományos
volt. A másik: Hiába hozna jól a konyhára egy befektetés, ha az a
forgalmazó, amelyiknél a befektető a papírt vásárolta (azaz ahol a
számláját vezetik) bedől, ugyanannyit várhat a pénzére, mint az, aki
ugyanott betétbe tette a megtakarítását.

Hát akkor mi maradt?
Semmi jó! Merthogy az ingatlan nem mobilizálható és sokat veszíthetünk
vele, a részvényektől Isten őrizzen, az arany és az egyéb nyersanyag
őrülten kockázatos, a különféle derivatív termékek (CFD, certifikát,
CDS, stb.) még inkább.