Harmadik generációs számítógépek
A második generációs számítógépek a tranzisztornak köszönhetik kialakulásukat, a harmadik generációs gépek pedig az integrált áramkör felfedezésének. Kereskedelmi méretekben 1964-ben kezdődött meg az értékesítés, hiszen az új technológia révén megbízhatóbb, olcsóbb gépeket lehetett készíteni, melyek már több műveletet tudtak párhuzamosan végrehajtani. Mindezek eredményeként az 1970-es évek elejére több mint 100 ezer nagyszámítógép, és kb. ugyanennyi miniszámítógép került forgalomba. Erre a korszakra jellemző még a monitor és billentyűzet megjelenése, és ezzel párhuzamosan a lyukkártya visszaszorulása, valamint megjelentek a több CPU-t tartalmazó számítógépek.
1961-ben Manchesterben készítettek számítógéphez operációs rendszert. 1969-ben az IBM 360 gépeknél választják szét először a hardvert és a szoftvert. Ez már jelzi, hogy a számítógépek úgy fognak majd piacra kerülni, hogy komplex szolgáltatást ad velük a gyártó: a fizikai tartalmak mellé oktatás, karbantartás is járt.
A műveletek feldolgozásának sebességét többek között a rendelkezésre álló memória is befolyásolja. A munka leegyszerűsödik, ha úgy tekintünk a gépre, mintha végtelen lenne a memória területe, ez adta tulajdonképpen a virtuális memória megteremtésének ötletét. Van még egy fontos eleme a rendszernek, ez pedig a memória és a CPU közé épített puffer tároló, ismertebb nevén a cache, amit a mai napig is használnak.
Történeti áttekintés cikksorozat
„IOSZIA” Informatikai Oktatás Szolgáltató és Informatika Alkalmazási Gyöngyösi Felnőttképzési Intézmény.
Intézmény akkreditációs lajstromszám: AL-2053
Felnőttképzési intézmény nyilvántartási szám: 10-0069-06
