Válság van. Mindenki tutira megy. Még sokkal jobban, mint
eddig. A hazai nagy fesztiválok, amelyekre évről-évre egyre kevésbé
jellemző a
vállalkozókedv, s leginkább a B, vagy C-kategóriás trendek követőivé
váltak,
mára tényleg vendéglátóipari csimm-bumm cirkusszá silányultak.

Elhunyt Malcolm McLaren, rockzenei menedzser, producer,
divatguru és…popkulturális ikon. Valamit nagyon tudhatott, mert híres
zenekarai valahogy mind megutálták. Elhunytakról inkább jót illik
mondani,
kidomborítani erényeiket, de az a helyzet, hogy McLaren épp a
rémhírterjesztés, a
dezinformáció és manipuláció lovagja volt. Persze viccből, ironikusan,
de
mindig sok pénzért, a történtek során pedig rendre megutálta valaki.
Legnagyobb
“projektje” a Sex Pistols volt, amelynek énekese, John Lydon nem kis
részben
McLaren miatt gyűlölte meg az egészet s lépett ki 1978-ban. Lydon, azaz
Johnny
Rotten rögeszmésen állítja, a Pistols már a menedzser színre lépésekor
az volt, ami, s McLaren csak ellopta,
kisajátította őket és ötleteiket. (…)

A parkolási szakember azt mondta, a kis utcákban csak 18 óráig kell fizetni a parkolási díjért. Ennek én természetesen nagyon megörültem, ám annak már kevésbé, hogy este 10 óra környékén azt láttam, hogy munkatársuk – ¾ 8-kor – mégis csak megbüntetett.

Egy tréfás kedvű, ám magát megnevezni nem kívánó politikai elemzőt megihletett a parlamenti választáson induló öt párt eddigi kommunikációja.  Ebből kiderül, hogyan kellene beikszelni a szavazólap kis karikáját a „biztos pártot választó” szavazóknak. Tekintsék meg alant. 

(…) Ha másért nem, ezért a két figuráért érdemes volt megcsinálni a filmet (a mozikban február 18-tól, trailer itt). Jordán és Mácsay tökéletesek. Jordán joviális, bölcs és ravasz, Mácsay dinamikusabb, rámenősebb, ritmusa és vasalt inge európaibb. Finom a párosuk, olajozott az együttműködésük, ahogy a kisvárosi repülőtér beruházási pénzei körül lejtik táncukat és kiváló a jelenet, amelyben az alpolgármestertől (Csányi Sándor) és jobbkezétől (Szabó Győző) egy-egy csíkos bevásárlószatyorban átveszik a részükre precízen szortírozott euro-kötegeket. A legnagyobb természetességgel zajlik ez és közben báj s kellem keveredik a mozdulatokba, a csíkos (nem lebomló) szatyrok úsznak a levegőben, a kétnagypárt egy-egy reprezentánsa pedig a bőrkanapén ücsörögve zizegteti még őket egy picit. Csányinak még egy poénra is futja, hirtelen összecseréli a szatyrokat, hogy aztán derűsen könnyebbüljünk meg: de hisz mind a kettőben ugyanannyi van. (…)