Ezúttal nem maga az emelés ténye annyira ijesztő, ahhoz lassan már hozzászokunk; kétnaponta bukkannak fel újabb sarc-ötletek, ráadásul olyan kreatívak, hogy néhány éve még viccből sem gondoltunk volna rájuk. Ami most fáj, az a bizonyosság és a mérték.Előbbi, mert már azt is tudjuk, hogy ha valahol valakinek eszébe jutott, mit lehetne még megadóztatni/megdrágítani; kiszivárogtatta, nyilatkozta, sőt, ha csak ráfirkálta az uzsonnás szalvétájára, akkor be is fogják vezetni. Hol vannak már a régi szép idők, amikor a nép felháborodott, egy-egy elképesztő pénztárcazsugorító felvetés hallatán, a (mindenkori) kormány pedig meghátrált, és a tervet lefújta, elodázta, vagy legalább elviselhetőre enyhítette? Mérget vehetünk rá, hogy a hivatásos sofőrök és a járművek vizsgadíja hamarosan emelkedni fog.
Fájó a mérték, mert nem 5 vagy 10 százalékot drágulnak a fenti tételek: például a PÁV megszerzésének díja négyszer, a motorkerékpárok műszaki vizsgáztatása 2,5-szer többe kerül majd. Csak így, nemes egyszerűséggel, semmi finom százalékolás, ha már többet kérünk érte, akkor az legyen eltéveszthetetlen!
Háborogni, dühöngeni lehet, de minek? S mire megnyugszunk, itt a következő…
