Tarpa – A tarpai kuruc fesztiválon járva, a hagyományosnak mondható forgatagban ritkán látott kincsekre bukkantunk. Az egyik sátorban egy fiatalember vésővel a kezében precíz mozdulatokkal formált egy fahasábot, körülötte az elmúlt időszak „termése”.

Sándor A. Attila székelyudvarhelyi fafaragó (mert róla van szó) modellasztalos édesapjától leste el az első fogásokat.

– A fafaragással – meséli- még iskolás koromban kezdtem megismerkedni, népművészeti szakkörben tanították a gyerekeket, és mivel nálunk otthon az udvaron szinte csak megmunkálásra váró fákat lehetett találni, így szinte természetes volt, hogy én is vésőt, fakalapácsot, kést ragadok.

Az első témákat a gyermekkori olvasmányok adták. Olyan hősöket formáztam meg, akikre hasonlítani szerettem volna. János vitéz, Toldi Miklós, Mátyás király és a többiek mind kikerültek a kezem alól.

Felnőtt fejjel aztán áttértem a néphagyományokat felelevenítő, sokszor történelmi, a magyar mondavilágot bemutató domborművek, faszobrok készítésére. Minél többet olvastam a régiek dicsőségéről, annál inkább értettem meg a mondatok mögött rejlő üzeneteket, szimbólumokat, melyeket igyekszem munkáimban is megmutatni.

Attila sajnos csak nagyon ritkán tud útnak indulni, hogy Magyarországon megmutassa tehetségét. Ha hívják szívesen jön, de az útiköltség, a szállás mind hatalmas teher annak, aki saját útját járva csak az alkotásnak él.

 Racskó Tibor

A SZON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!