SZON – Jegyzet kategória bejegyzései

Jegyzet: Csak egy tánc volt

Elektronikus médiumok hada szalagcímezte meg az Orbán-lányok Balaton Sound-on ellejtett, a netre feltöltött csibetáncát, melyet önjelölt megmondóemberek véleményeznek habzó szájjal a videomegosztókon, blogokon. Csáki Alexandra jegyzete.

Névtelen kommentek cikáznak pro és kontra arról, ki számít közszereplőnek, miközben a hozzászólók egy része csak egyetlen momentumról feledkezik meg: két tinilány privát szórakozását bírálják hályogos szemmel és csípős nyelvvel.

Az, hogy ők a miniszterelnök gyermekei, fontos, de a történet szempontjából elhanyagolható részlet, már csak azért is, mert nem rózsaszín tütübe öltözött testőrökkel mentek fesztiválozni, nem kitűnni akartak a tömegből, csupán önfeledten szerettek volna bulizni anélkül, hogy bármi megkülönböztetés érné őket honatyájuk miatt. Nem dülöngéltek részegen, nem rúgtak fel kukákat. Táncoltak. Az ő feladatuk nem egyezik az Obama-gyerekekével, nem kell a világsajtó érdeklődésének középpontjában feszengve vigyorogniuk, egyszerűen meg kell élniük mindazt, amit a koruk megkíván.

Ha egy kis táncikálás ekkora stresszt okozott az anonimitásba burkolózó erénycsőszöknek, hogyan reagálnak majd ez első nyilvános csókra?

Csáki Alexandra

A SZON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Királyok, tisztek, bajnokok

A magyar huszártiszt sem kerülte el szomorú sorsát, akinek maradványait „szlovák hősként” temették el szülőfalujában, Hegyesmajtényban – Nyéki Zsolt jegyzete.

Röpülnek a nyári napok, hetek, s ha nem figyelünk oda, hát akkor úgy eltűnik a (márciusi hóviharban mennyire vágyott…) meleg évszakunk, hogy végül azt mondjuk: szinte nem is volt nyár. Az élmények teszik tartalmassá és emlékezetessé ezt az alapjában véve pihenésről, feltöltődésről szóló időszakot, de az nagyon változó, kinek mi hoz felüdülést. A történelmi korok megidézése például az emberek többségét megérinti, és örvendetes látni, hogyan nyernek teret, s válnak egyre színvonalasabbá az ilyen programok. Külön kiemelendő ebben az a lelkesedés, amellyel a civilek, vagyis az elkötelezett hagyományőrzők varázsolják mind színpompásabb ünneppé múltunk egy-egy darabkája fölötti emlékezést.

Ilyen élmény részesei lehettünk például legutóbb Szent László Király Ünnepén, Szabolcs földvárában, mely ha nem is az ország közepe, de hazánk egyik legrégebbi településeként, az Árpád-kor első központjai egyikeként jegyzi a történelem. Méltó helyszín a lovagkirály előtti tisztelgéshez, s könnyen a történelmi események sodrásában érezhetjük magunkat a korhű ruházatok, fegyverzetek, viadalok s ceremóniák láttán. Ha úgy tetszik, turisztikai látványosságról is beszélhetünk, de ez nem baj. Hadd jöjjenek el minél többen országhatárainkon innen és túlról is, pillantsanak be a magyar történelembe, annak azon fejezeteibe, melyeket még ma sem tanítunk jelentőségükhöz mérten, vagy ami még rosszabb: meghamisítva bukkannak fel itt-ott.

Amikor a Szent Korona másolata a Tiszán tette méltóságteljes útját a földvári ünneplőkhöz, fájón juttatta eszünkbe egy másik másolat útját: több mint tíz éve minden júniusban ezt is kíváncsi tömeg várja Pozsonyban, de mégis egész másért szorul össze a szív. „Korunovacna Bratislava” – így hirdetik nyári turisztikai látványosságként a koronázási szerepjátékot, alig-alig jelezve, sőt, többnyire elhallgatva, hogy ott bizony valamikor Magyarország királyainak a fejére került főhatalmat jelképező ékszer. A honlapokon is úgy hirdetik: a város legnagyobb fejlődése Mária Terézia 40 éves uralma alá esik, amikor is Pozsony egész Szlovákia legfejlettebb városává vált… – és hogy törekednek a „koronázó brand” kialakítására.

Sajnos nem meglepő. Sorra kerülnek fel a szlovák olimpiai dicsőségtáblára a magyar bajnokok, azon egyszerű elgondolásból kiindulva, hogy ha a Trianonnál elszakított területen születtek, akkor ott a helyük. A magyar huszártiszt sem kerülte el szomorú sorsát, akinek Aradon nyugvó maradványait a román hatóságok, a magyar kormány tudta és hozzájárulása nélkül exhumálták, s „szlovák hősként” temették el szülőfalujában – Hegyesmajtényban.

Hát ezért is tisztelem én annyira a mi kitartó, elkötelezett hagyományőrzőinket.

Nyéki Zsolt

A SZON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

All inclusive vagy a kemping?

Lepjen meg, hogy szinte nincs magyar a campingokban? Hogy az ungarische gulasch zuppe meg a lángos már nem perspektíva a belföldön nyaralóknak? Nyaralók? Már maga a fogalom is földöntúli. Nekünk legalábbis. Somló Samu jegyzete Akinek van pénze, annak ideje nincs, akinek ideje van, annak meg pénze nincs. Akinek pedig valamilyen furcsa tőzsdemanőver után mégis maradna mindkettőből, nyilván nem a honi sátrazás nagy szerelmese.

Ráadásul Tom Sawyer és Huck Finn sem menő már. A vadregényes kemping helyett (ha már jut nyaralásra) inkább elmegyünk a tengerparti lászt minit ól inkluzívba kifosztani a reggelis asztalt és kiinni a vizezett sörcsapot. Mer’ hogy nekünk az jár kérem szépen. Meg a szánk is, az a fene nagy.

Mi aztán tudjuk, hogy mitől lehetne fellendíteni a turizmust, hogy lehetne évi több tízezer turistát idecsalogatni és itt

tartani. És talán a másodikon van a nagyobb hangsúly. Mert sajnos aki egyszer itt járt, nem biztos, hogy vissza akar jönni. A turistákat nem érdeklik a növekvő adóterhek, az egekben lévő rezsiköltségek, a járulékok, a beszerzői árak emelkedése. Őket az érdekli milyen áron kapnak milyen szolgáltatást. Nyaralnak. Tudom, nehéz rá emlékezni milyen érzés lehet, de próbáljuk meg. Egy külföldi még megveszi a hekket drágáért és elhiszi az olcsó virsliről is a hot dogban, hogy frankfurti, ha agyonöntik nagykeres mustárral. És persze el lehet adni egy ásványvizet is ötszáz forintért. Egyszer. Csak az nem biznisz.

Lassan vége a kemping-szezonnak

Kedvencekre adható lángos-voksok

Időjárás: Napsütéses hosszú hétvége vár ránk

 

 

A SZON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

Csak a vita szent és sérthetetlen

Addig kell bökdösnünk az uniós bürokraták homokból kilátszó testrészeit, amíg érvényt nem szerzünk a hatályos jogrendnek. Nyéki Zsolt jegyzeteAkinek nem kellett munkával töltenie a munka ünnepét, nyugodtan élvezhette a májusi hangulatot, négy verőfényes napon át pihenhetett vagy éppen töprenghetett az ország, s világ történésein. Például azon, hogy ha hazánk egy olyan demokratikus szervezethez tartozik, mint az Európai Unió, akkor bizonyos dolgok tudomásul vétele nem csak a tagállamok, hanem a szervezet csúcsintézményei esetében is érvényesíthető elvárás.

Az Európai Bizottság vezetői, ha lassan is, de felfogták, miért ágál a magyar társadalom igazságérzete a közszférában alkalmazott 8 milliós fizetések ellen, s hogy miért kell beérnie „csak” 2 millió forint közpénzből kapott bérrel annak, aki a köz szolgálatára esküdött fel. Apropó, eskü: kiderült, az sem ördögtől való, ha valamennyi közszolgához hasonlóan a jegybank elnöke is felesküdik a hatályos alkotmányra, így vállalva többek között azt, hogy minden döntésével a nemzet érdekeit tartja szem előtt. Minő botrány…

Ez sem lesz könnyű csata

Jó tudni: az uniós vezetők nem szentek, nem sérthetetlenek és nem tévedhetetlenek. Nem hiszem, hogy vindikálnák maguknak ezt a jogot, csak hát éppen ennek kimondása amolyan felségsértésként hathat. Részünkről mégis vannak még olyan ügyek, amelyek rendezése jót tenne az erősödő euroszkepticizmus (értsd: az EU-ba vetett hit gyengülése) megfékezésének. A szlovákiai nyelvtörvény, a kollektív bűnösség elvét szentesítő Benes-dekrétum, vagy az állampolgárság miatti jogfosztás kérdéseiben várunk olyan intézkedéseket, amelyek semmi mást nem tartalmaznak, mint az uniós alapokmányok, szerződések megkövetelését és számonkérését. Nem fogadjuk el az elegáns uniós struccpolitikát, addig kell bökdösnünk a bürokraták homokból kilátszó testrészeit, amíg érvényt nem szerzünk a hatályos jogrendnek.

El kell még magyaráznunk a brüsszeli hivatalnoki gépezetnek azt is, hogy a termőföld vásárlási moratóriumának feloldását fenntartással kezeljük, mégpedig azért, mert nem érvényesül „az egyenlő pályák, egyenlő esélyek” feltétele. Nem beszélhetünk a magyar és az osztrák, vagy épp holland gazdálkodók közötti esélyegyenlőségről (de vigyázat: ukrán és orosz tőke is itt toporog a mezsgyéinken!), mert nem egyforma vastag a pénztárcájuk. Brüsszelnek el kell fogadnia, hogy konzerv- és cukorgyáraink szabad prédájának romjai fölött a földjeinket már csak erős kikötésekkel dobhatjuk piacra. Nem többel, s nem kevesebbel, mint amilyenekkel az osztrák, a dán, a francia, vagy a német jogszabályok védik a nemzeti érdekeket. Elvileg ezekben az országokban is szabad a piac, adott a lehetőség a föld vásárlására, de a hatósági engedélyezéstől kezdve a lakóhelyhez kötöttségen át a szakképzettség elismeréséig megannyi eszköz áll az említett országok rendelkezésére abban, hogy a spekulatív tőkétől megvédjék a legfontosabb termelői alapokat. Ez sem lesz könnyű csata, de ha nem akarjuk, hogy a földekről kiszorulva a fasorban se legyen a magyar gazdálkodó és a magyar mezőgazdaság, akkor nincs más választás.

Cirkusz a melegben

Nem igazán panaszkodhattunk az időjárásra a mögöttünk hagyott hosszú hétvégén. Országszerte megünnepeltük a munkát, előkerültek a sufniból a grillezők és a nyársak, akinek volt miből, néhány napra kiszállhatott a monoton mókuskerékből. Tarnavölgyi Gergely jegyzeteZúgtak a fűnyírók, rotyogott a csülökpörkölt, ünnepelt a magyar, folyt a sör a bor a pálinka.  Amíg alig két hete éjszakánként még igen fagyos volt a hangulat, addig a most majálisozókat már a napszúrás kerülgette. A munka ünnepén megdőlt a napi melegrekord: ismét Budapest volt az ország legforróbb pontja, 32,9 Celsius-fokot mutattak a hőmérők az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa szerint.

A pesti aszfalton a hőmérők higanyszálain kívül a lőerők is elszabadultak. Zajos sikert aratott a Forma 1-es Jenson Button kedden a fővárosban. Fittyet hányva az április közepén szigorodó szabálysértési törvényre, a McLaren brit pilótája alaposan beletaposott a gázpedálba. A siker nem is maradt el. Régen tapasztalt légkör uralkodott el a Parlamentnél és környékén. A magyar közéletben tapasztalható mindennapos cirkuszt egy pár órára a száguldó cirkusz „fílingje” váltotta fel.