Forecast Research - www.forecast.hu bejegyzései

Egyperces – Hutong, zárt világ

A ’Hutong’ sikátort, utcácskát jelent; a hutongok Peking régi negyedeinek jellegzetes keskeny utcái. Nem egyszerűen csak utcák, hanem egy évszázados hagyományokkal rendelkező életforma utolsó zárványai, melyek sajátos karaktert kölcsönöznek az általuk átszőtt városrészek arculatának. A hutong nemcsak városépítészeti fogalom, hanem egy tradicionális és eltűnőben lévő életforma szimbóluma. 1950-ben még közel 6000 hutong létezett Pekingben, számuk azóta több ezerrel csökkent a modernizációnak köszönhetően. Csak néhány helyen maradt meg a hagyományos pekingi családi ház (udvarház) – ami földszintes hosszúkás ház, és U-alakban egy kis udvar köré épül. (Adatforrás: Wikipedia, útleírások)

A kifelé zárt udvarházak élete bent sajátos mederben folyik, a hutongok lakói egymás előtt élik életüket, mindent egymás előtt tesznek (állítólag házaséletet is egymás előtt élnek)… Belterjes világ, saját szabályokkal. Egy hutongba belépve valószínűtlen világban találjuk magunkat, érvényüket vesztik a kinti realitások. Egy hutong és egy modern utca távolsága térben néhány tíz méter, időben pedig néhány száz év.

Mindez a hazai kutatási iparról jutott eszembe, ahol gyakorlatilag mindenki mindenkit ismer (vagy személyesen, vagy hallott, olvasott róla), ugyanakkor a kifelé irányuló kommunikáció meglepően szegényes. Úgy tűnik, a ’kutatási hutong’ lakói mindössze háromféle típusú kommunikációt folytatnak a külvilággal (a gazdasági élet szereplőivel, döntéshozókkal, megbízókkal, médiával). Első a sajtóközlemények unalmas, ám hatékony területe. A hírekre éhes médiát persze csak a legnagyobbak tudják folyamatosan „etetni” (Ipsos, GfK, Nielsen,…), ez az út mások számára nem áll nyitva. Tévúton járnak azok a kisebb cégek, melyek ezzel próbálkoznak – csak az idejüket és energiájukat pocsékolják, teljesen hatékonytalan ez számukra. Ez csak ipari méretekben tud igazán jól működni, a folyamatos hírgyártás pedig elképesztően erőforrás-igényes (anyagi+humán).

Elméletileg ennél érdekesebb lenne a konferenciákról, módszertani kérdésekről szóló alkalmi interjúk, tudósítások területe – de a valóságban sajnos rajtunk kívül senkit nem érdekelnek, egyébként pedig sem nem hatékonyak, sem nem előremutatók.

A harmadik féle próbálkozás a blogok, Twitter, Facebook világába vezet. Túl sok izgalom itt sem fenyeget, a cégek sok esetben a sajtóközleményeiket posztolják, tweetelik. A kutatók ügyetlenül, esetlenül használják a kommunikációs csatornákat; talán nincs mondanivalójuk, vagy a koncepció hiányzik? Ajánlanék azért 2+1 forrást, ami nekem tetszik. Az egyik a Terepnapló blog, mely sajnos hónapokig inaktív volt. Teljes mértékben egyedi, hasonló karakterű kutatási blog nincs több, hátborzongató részletességgel, alapossággal találkozhatunk a szerző elemzéseiben – várjuk a folytatást, új posztokat. A másik Pintér Robesz, aki egyszemélyes intézményként vállán viszi a szakmai kommunikációt. Más kutatók figyelmébe: az nem kommunikáció, ha időnként odadobtok egy linket a Twitteren/Facebookon, ami saját anyagaitokra mutat. Értékes, előszűrt tartalom, önálló gondolatok kellenek, konferenciákról pedig 1-1 kulcsmondat – Robesztől tessék ellesni a know-how-t. (Érdekes egyébként, hogy a színvonalas kommunikáció mennyire nem cégekhez, hanem konkrét személyekhez köthető; ha az Ipsosnak nem lenne Robesze, akkor ugyanúgy csak sajtóközleményei lennének, mint a GfK-nak, vagy bármelyik nagyobb kutatóintézetnek, akiknek jelenleg nincs saját Robeszük. Kevés olyan ember van, aki ügyesen mozog az online térben – olyan még kevesebb, aki online+offline is hozza a szintet –, ez nem működik úgy, hogy kijelölünk valakit a cégtől, oszt’ majd kommunikál ezerrel.)
A +1 forrás a nemrég megjelent Marketingkutató magazin, ahol egyelőre inkább a formát, a hazai piacon (ezen belül is a hazai kutatási iparágban) újszerű megvalósítást, kreativitást lehet díjazni. A forma, a keretek rendben vannak, a kialakítás láthatóan igényes, most már „csak” első osztályú tartalommal kell megtölteni – ez lesz a nehezebb; az online magazin egyébként az NRC (Klenovszki János) fejlesztése, print változatban is elérhető szerencsésebb konferenciázóknak, azt még nem láttam. Részemről ennyi, amit jelenleg ajánlani tudok. (Magunkat – blog, Piackutatás Hírek – nem minősítem, nem az én dolgom.) Még néhány gondolat. A kvantisok képtelenek elszakadni a számoktól; egy kvalitatív területen (vagy ott is) járatos kutató szerintem sokkal nagyobb eséllyel indulhat a kommunikációs versenyben. A kis/közepes cégek pedig kizárólag kreatív, egyedi kommunikációval emelkedhetnek ki, nem érdemes (de nem is lehet) a nagyokat másolni. Az lehet a gond, hogy az analitikus gondolkodásért (ami a szakmában alapkövetelmény), illetve a kreativitásért az agynak teljesen más területe felelős. Talán ezért ritka a kreatív kutató (többnyire olyan eredetiek, mint egy kamu Rolex). És talán ezért száraz, unalmas sok piackutató, sok cég kommunikációja. Átlagostól eltérően „huzalozott” agyú piackutatók előnyben. Jó lenne sokkal több kommunikációs próbálkozást látni legalább ezektől az emberektől. (Ki a hutongból!)

(Ha pedig a média nem foglalkozik velünk, majd csinálunk magunknak saját médiát.)

(Piackutatás blog)

Megosztom Facebookon!
Megosztom iWiWen!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Google Buzzon!
Megosztom Google Readeren!
Megosztom Tumblren!

Online vs. offline fókuszcsoportok, szervezési anomáliák

Miért nem vált eddig népszerűvé az online fókuszcsoport? – írtunk erről korábban a blogon, szakmabeliek véleményét közreadva a témában. Most egy érdekes komment érkezett a hazai szakértők véleményét tartalmazó poszthoz (a külföldi vélemények pedig itt olvashatók), de mivel a régebbi írások kommentjei a legtöbb olvasóhoz nem jutnak el, ezért egy önálló posztban adjuk közre a beérkezett véleményt, melyet továbbgondolásra ajánlunk. Néhány gondolatot viszont hozzátennénk a kérdéskörhöz:

– A kvali rákfenéje valóban a szervezés, de miért?? Egyrészt azért, mert a minőségi szervezés költséges, ezt a költséget pedig a megrendelők nem akarják megfizetni. Ma egy fókuszcsoport piaci ára ugyanott – sokszor lejjebb – van, mint 2000-ben. A költségek pedig drasztikusan emelkedtek. Csak egyvalami csökkent: a válaszadói és a kutatásokban való részvételi hajlandóság – ezen pedig a Pixer sem változtat. Ezen kellene legelőször elgondolkodni.
– Az online fókuszcsoport ezer sebből vérzik, az online csatorna egyszerűen alkalmatlan a fókuszcsoportos módszerhez. Akkor is alkalmatlan, ha az offline csoportokkal is vannak problémák. Nem azon kell agyalni, hogy az online hogyan válthatná fel az offline-t (fókuszcsoportok esetén), hanem az alapvetően jól működő tradicionális fókusz kutatásokat kellene rendbe tenni. De pénz nélkül ez nem fog menni, így patt. A megbízók nem kívánnak többet fizetni, ennyiből pedig a cégek jelenleg ilyen minőséget tudnak kihozni. Megoldás egyelőre nem látszik, illetve ha a megrendelőknek jó így, akkor így lesz.
– A kérdéskörrel kapcsolatos felelősség legnagyobb része a multi kutatócégeket terheli, ahol futószalagon mennek a csoportok. A kisebb cégek felelőssége kisebb. Mi a magunk részéről annyit tudunk tenni – ezt már megtettük és a jövőben is megtesszük – hogy felvetjük ezeket a kellemetlen kérdéseket és fórumot biztosítunk a témával kapcsolatos véleményeknek. Jó lenne megismerni az ügyféloldaliak véleményét is a témával kapcsolatban.
– Azt viszont mindenkinek meg kell értenie és el kell fogadnia, hogy az üzleti célú piackutatás sokszor jelentősen lebutítva használja az akadémiai módszereket. Ha minden a tankönyvek szerint menne, egy csoport egymillióba kerülne, csak senki nem fizetné meg. Ésszerű kompromisszum kell, ami módszertanilag, szervezésileg ha nem is tökéletes, de vállalható. De ehhez is több pénz kell(ene).

Következzen a hozzászólás:

Megosztom Facebookon!
Megosztom iWiWen!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Google Buzzon!
Megosztom Google Readeren!
Megosztom Tumblren!

Öt dolog, amit tudnod kell a QR kódokról

A QR (quick response) kódok népszerűsége viharos gyorsasággal nő, a végtelen számú lehetőség, melyet magában hordoz, mindenki számára nyilvánvaló. Ismerjük a QR kódokat hirdetőtáblákról, csomagolásokból, tv-reklámokból, buszmegállókból, az üzleti életből stb. csakúgy, mint a piackutatás világából. (Tudtad, hogy már a tetoválások és a sírkövek feliratai esetében is használják őket?)

Az azonban még sincs a köztudatban, hogyan használhatják ki a piackutatók ezeket a kódokat munkájuk során. A QR kódok megjelenítése fogyasztók számára csak egy dolog, de azok felhasználása fogyasztói insightokhoz jutás céljából már más tészta.

Íme, az öt legfontosabb dolog, amit minden piackutatónak tudnia kell a QR kódokról:

1. A legtöbb okostelefon nem rendelkezik a QR-kódok olvasásának képességével
A mai modern okostelefonok esetében már egyre valószínűbb, hogy a gyártók előre telepítik az ún. QR-kód olvasót, a korábbi modellek esetében ez nincs így: a felhasználóknak plusz letöltéseket kell megtenniük, hogy ezt a funkciót alkalmazhassák. Attól függően, hogy az adott célközönség milyen technikai háttérrel bír, hasznos lehet egy letöltési útmutató mellékelése a QR-kód leolvasó alkalmazásról.

2. A QR-kódok használata meglehetősen öncélú – a leggyakoribb cél egy-egy kupon, kedvezmény megszerzése
Meg kell találni azt az eszközt, amellyel az adott piacot legjobban motiválni lehet, és így egy kölcsönösen jövedelmező „üzletet” kötni a válaszadókkal. Nem szabad elfelejteni, hogy QR-kódok esetén csak egyetlen esély kínálkozik a meggyőzésre, így ha a válaszadókat hosszú távra szeretnénk elkötelezni, normális ösztönzőket kell találnunk.

3. Sokan úgy vélhetik, hogy a QR-kódok csak a fiatal, technológiában járatos felhasználók esetében érnek valamit. A QR-kód leolvasónak ennek ellenére reprezentatív használói bázisa van. A célcsoport nincs a 18-34 éves potenciális fogyasztók körére leszűkítve annak érdekében, hogy a QR-kódok technológiáját megfelelően alkalmazni lehessen. 

Megosztom Facebookon!
Megosztom iWiWen!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Google Buzzon!
Megosztom Google Readeren!
Megosztom Tumblren!

A kúlság titkai 1/2.

A márkatulajdonosok számára létkérdés, hogy megfejtsék: ki/mi is számít napjainkban kúlnak, menőnek? A kutatások eredményei alapján a brandekhez kötődő, róluk szóló történeteknek vajmi kevés közük van már a műszaki jellemzőkhöz, funkcionalitáshoz, javarészt inkább érzelmekről, hiedelmekről, mítoszokról szólnak. Egy olyan világban, ahol a termékek egyes jellemzőiket tekintve erősen konvergálnak – néha annyira, hogy szinte megkülönböztethetetlenek – a kúlság titkainak kutatása megkerülhetetlen. Az aktuális nemzetközi kutatások ez irányú eredményeibe adunk most betekintést, két egymástól független írás keretein belül; a második rész a Piackutatás Hírek oldalon, az „Elemzések, hírek, technológia” rovatban jelent meg (link a poszt végén).

Elsők közt az első, avagy az X generáció a legnagyobb király! Az X generáció még az utána következő Y, Z generációnál is kúlabb!

Alternatív módon fogjuk a ’menőség’ fogalmát megközelíteni és a generációs vitát (az X és Y generáció ellentétét különösen) elemezni. Ez persze módszertani kérdéseket is felvet, gondolkodásra készteti a kutatókat és cégvezetőket, akik a jövő építésén fáradoznak.

Abból az alapfelvetésből indulunk ki, hogy az ún. ’menő márkák’ már nem menők többé. Joeri Van den Bergh, a How Cool Brands Stay Hot c. könyv társszerzője egy interjúban érdekes dolgokat állított, így pl. azt, hogy az Y generáció tagjainak szülei figyelemmel kísérik gyermekeik tevékenységeit, hogy ezekkel a gyerekekkel szemben nagyok az elvárások, a szülők pedig alkalmazkodnak ehhez. Nem akarjuk ezek legitimitását megkérdőjelezni az adott kutatási mintára vonatkozóan, de azzal már gondjaink lehetnek, ha ezeket, mint általános igazságokat állítja be valaki – ezzel az Y generációt téve meg a trendek irányítójának.

Más vizsgálatok ezzel szemben azt mutatták, hogy tán először a piackutatás történetében, a szülők valójában menőbbek, mint a gyerekeik – az X generáció menőbb, mint az Y. (tisztázzuk: az X generáció 1965-78-ban, az Y generáció 1979-95-ben született) Lássuk a főbb problémákat: a ’menőség’ fogalmát, valamint a kutatás formáit, mely a felszín alatti insightok megismerését célozza meg.

Mire gondolunk, ha azt mondjuk, menő? Általános vélekedés szerint menő az, ami divatos. A leggyakrabban a ’menő’ fogalom szorosan összetartozik az ’ifjúság’ és az ’ifjúsági kultúra’ szavakkal. A fiatalság indukálja a trendeket, a szülők meg később imitálják azokat. Így lehet az, hogy a menő márkák a fiatalok márkái, és mint ilyenek, legtöbbször hihetetlen népszerűek is.

Ami a marketing világában már a 60-as évek óta alapigazságnak számít – a fiatalság cool, és ezért ők alakítják a divatot, a trendet – ma már nem feltétlenül igaz. Ebben a szcenárióban menőnek lenni egyfajta gondolkodásmódot jelent. A lényege a jelenlegi állapotok megváltoztatása. Ahelyett, hogy egy demográfiai (életkor) alapú csoporttal dolgoznánk, egy egész hálózattal állunk szemben. Ez a network nem a közelségre épít, hanem egy-, vagy kétfokozatú szeparáción alapul (ellentétben az ún. hatfokozatú szeparációs elmélettel). Ezek a kapcsolatok véletlenszerűek, mégis képesek ötletek átformálására a hálózaton belül.

Megosztom Facebookon!
Megosztom iWiWen!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Google Buzzon!
Megosztom Google Readeren!
Megosztom Tumblren!